Tudta?-rovat, 1. rész A közlekedésről

Views: 1

   

   Gondolta volna, hogy a közlekedés, mint mindennapos tevékenység, egy látássérült / vak embernek sokkal komplikáltabb lehet, mint látó társainak? Itt korántsem arról van szó, hogy a látás elvesztése együtt jár az értelmi képességek csökkenésével, hanem arról, hogy nekünk sokkal több dologra kell együttesen, a meglévő érzékszervekkel odafigyelnünk, mint a látóknak. Hiszen látás híján minden egyéb olyan információ és jelzés fontossá válik szemünkben, mely fölött a többi ember csak úgy elsikkad. Gondolhatunk például a különböző illatokra (ha például egy pékséget keresünk, az ínycsiklandozó illatok nyomra vezetnek minket), a hangjelzésekre – például hallhatjuk a járműforgalmat –, vagy éppenséggel a tapintható jelzésekre (példának okáért a több helyen megtalálható, zebráknál lévő taktilis jelekre is).

 

A taktilis jelzések

Észrevette már, hogy több helyen, így például a különböző átkelőhelyeknél, több járdán, az állomásokon is kialakításra kerültek az úgynevezett vezetősávok és a taktilis jelzések? Ezek azt a célt szolgálják, hogy egy látássérült / vak személy az utcán bottal és / vagy vakvezető kutyával közlekedve érzékelje, egyszersmind tájékozódási pontként használja őket. A „közhittel” szemben tehát ezen létesítmények nem arra valók, hogy a járdán parkoló autók, rollerek, biciklik elfoglalják őket. Az esélyegyenlőségre való törekvés során remek kezdeményezés és figyelmesség a járdák felújítása során, hogy újabban egyre több helyre telepítenek taktilis jelzéseket a zebrák közelébe, ílymódon segítve a közlekedésünket.

Többek között a szombathelyi vasútállomáson is kialakítottak úgynevezett vezetősávokat számunkra, melyek mind az épületen belül, mind pedig azon kívül segítenek a tájékozódásban. Ugyanakkor komoly bonyodalmakat okozhat az, hogy sokan nincsenek tisztában ezen létesítmények tulajdonképpeni mibenlétével. Így például tudtán kívül több turista is „parkolóhelynek” tekinti őket, ahol sokszor a bőröndöket lehet „tárolni”. Ezért azt javasolnánk, hogy az utcai taktilis jelek esetében lehetőség szerint igyekezzenek szabadon hagyni számunkra, az állomásokon pedig ha csak egy mód van rá, akkor ne foglalják el őket, hiszen elég tágas az épület ahhoz, hogy mindnyájan elférjünk, valamint így a különböző konfliktusok is könnyebben elkerülhetők.

Mindemellett felhívnánk a figyelmet arra, hogy a különböző épületeknél a vezetősávok elhelyezésénél figyeljenek oda, hogy ez hogyan történik, ugyanis az ajtók nyitása nehézségekbe ütközhet.

 

A fehér bot

A különböző érzékenyítő / szemléletformáló előadásokon és beszélgetéseken rendre elhangzik, hogy a fehér bot a látássérültek elsődleges segítője, egyszersmind hazai és nemzetközi szimbóluma. A közlekedés során amikor látássérült / vak emberrel találkozunk, akkor a legtöbb esetben ott van nála egy fehér bot, innen tudható, hogy rá fokozottan oda kell figyelni (legyünk bár autósok, rolleresek, biciklisek, vagy járókelők.) A fehér bottal legtöbbször pásztázó / legyezőmozgást végzünk, így fedezve fel a környezetünket, és a benne lévő objektumokat. Tehát ha ilyenkor figyelmetlenül biciklizik az ember, hiába monitorozzuk a környezetünket, óhatatlanul előfordulhat, hogy a küllők közé akad a bot vége, melyből egy olimpiai aranyat ugyan nem, de egy jó néhány napos kórházi kezelést mindenképpen megérő esés következhet. A rollereseket pedig szintén arra kérnénk, hogy egyfelől ne száguldozzanak — elvégre amellett, hogy a hirtelen elhaladó roller megzavarhat, kizökkenthet minket, a bot is könnyedén eltörhet, ha a kerekek útjába kerül. Csak csendben jegyeznénk meg, hogy egyrészt ezek a segédeszközök alapvetően több tízezres tételek, s a beszerzésük is bonyodalmas lehet olykor. A rolleresek kel kapcsolatos másik probléma az, hogy szanaszét hagyják járműveiket, ez pedig szintén balesetveszélyes. Ugyanis ha kutyával közlekedünk, akkor ő kikerüli, viszont attól mi még megbotolhatunk bennük. Ugyanez a helyzet áll fenn akkor is, ha kutya nélkül, bottal közlekedünk: könnyedén eleshetünk az „ott felejtett” rollerekben – erre már sajnos volt példa, melynek következménye egy nyolc-napon túlgyógyuló sérülés lett. A különböző balesetek elkerülése érdekében azt kérnénk a felhasználóktól, és az üzemeltetőtől, hogy egyrészt a kihelyezett parkolókat részesítsék előnyben, másrészt pedig azt, hogy minél több ilyen parkolót létesítsenek.

Ugyanis elég bosszantó és zavaró számunkra az, amikor a járdán nem egy, de két roller parkol egymás mellett, így teljesen elzárva az utat. Ha ez egy forgalmas út mentén történik, akkor az akadályok kikerülése még izgalmasabbá válik… Tehát jóllehet, sokszor nem tűnik fel, hogy ott van nálunk a bot, ezért arra kérnénk mindenkit, hogy csak óvatosan, ésszel száguldozzon: elsődlegesen a testi épség megóvása miatt.

Az autósokhoz szólván, azt szeretnénk jelezni, hogy mikor egy átkelőhelynél várakozunk (ahol esetleg nincsen zebra), az autós át szeretne minket engedni, akkor volna egy-két tanács, amit érdemes lenne megszívlelni. Egyrészt ne integessen, mert azt mi úgy sem vesszük észre. Másrészt ne is dudáljon, mert azt mi sokszor visszatartó tényezőként értelmezhetjük. A legegyszerűbb megoldás a következő: húzzák le az ablakot, és kiáltsanak ki, hogy mehetünk-e, vagy sem.

 

A jelzőlámpák

A modern technika csodái közé tartoznak az úgynevezett beszélő jelzőlámpák is, mely technológia Szombathelyen is megtalálható. Azonban habár az elsődleges törekvés az, hogy minél több helyen elterjedjen ez a fajta módszer, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a vidéki településeken ha van is ilyen lámpa, sokkal kevesebb működik, mint Budapesten és vonzáskörzetében. A másik, a lámpák számán túl meglévő probléma az, hogy a karbantartás sem éppenséggel megoldott. Szombathelyen például a Széll Kálmán-Vörösmarty nagy kereszteződésben, ahol négy zebra is van, a lámpák nem működnek. Ez a probléma már hosszabb ideje tart, a forgalom miatt pedig életveszélyes „vakon” átkelni ezeken a zebrákon. Ám sajnos nem csak itt, más helyen is előfordul, hogy egy jobb esőzést követően is napokig, de akár hetekig vagy nagyon halkan működnek a jelzőlámpák, vagy egyáltalán nem.

Ezen problémák kiküszöbölésére, mi hiába adunk visszajelzést az Egyesület felé, az Egyesület pedig a fenntartók felé, ha a fenntartók nem kezelik ezt helyén.

 

A különböző navigációs programok

A modern technikáknak köszönhetően nem csupán látó társaink használhatják a különböző navigációs programokat, a képernyőolvasóknak és a nagyító szoftvereknek hála a látássérült és vak emberek is kezelhetik őket. Az viszont már egy más lapra tartozik, hogy ezek az elvileg adaptált programok milyen hatás mechanizmussal, hatásfokkal használhatók vak / látássérült szempontból a mindennapokban. Szerencsére a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a különböző navigációs programok (a Lazarillo, a Google Maps, az Apple térképek, a Savaria Utas, stb.) folyamatosan javulnak, és jobbá, alkalmazhatóbbá válhatnak.

A vakvezető kutyákkal kapcsolatos kérdésekről, szabályokról, egy következő bejegyzésben adunk majd számot.

 

Csiszár Tamás

Print Friendly, PDF & Email