Ész vagy tapasztalat? – Egy 300 éves rejtély nyomában 🧠👁️

A kora újkorban a tudomány és a gondolkodás világa gyökeresen megváltozott. Új elméletek születtek, és a kor legnagyobb gondolkodói azon kezdtek el vitatkozni, hogyan is ismerjük meg valójában a világot: a tiszta ész és a logika útján, vagy kizárólag a tapasztalataink révén?

Ebből a szellemi pezsgésből született meg a filozófia történetének egyik legizgalmasabb rejtvénye, az úgynevezett Molyneux-probléma.

A kérdés felvetőjét, William Molyneux-t személyes indíttatás vezérelte: imádott felesége a házasságuk elején elveszítette a látását. Molyneux a következőt kérdezte a kor tudós elméitől:

Ha egy születésétől fogva vak ember, aki a tárgyakat csak a tapintása útján ismeri, egy műtétnek köszönhetően hirtelen visszakapná a látását, képes lenne pusztán a szemével – anélkül, hogy hozzáérne – azonnal felismerni a korábban már ismert tárgyakat (például egy kockát vagy egy gömböt)?

A kor óriásai azonnal két táborra szakadtak:

🔹 A racionalisták (mint Leibniz) igennel feleltek: szerintük a formák logikai összefüggései már eleve ott vannak a fejünkben.

🔹 Az empiristák (mint Locke és Berkeley) határozott nemet mondtak: szerintük a látott kép és a tapintás közötti kapcsolatot csak tapasztalás útján lehet megtanulni.

Akkoriban ez még csak elméleti vita lehetett, hiszen az orvostudomány nem tette lehetővé a tesztelést. A végső, cáfolhatatlan válaszra egészen 2011-ig kellett várni! ⏳

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói ekkor Észak-Indiában olyan fiatalokat vizsgáltak meg, akik születésüktől fogva vakok voltak, de egy műtéttel visszakapták a látásukat. A beavatkozás után két nappal a gyerekeknek egy asztalon lévő legókockákat kellett összepárosítaniuk az asztal alatt lévőkkel. Az eredmény? Katasztrofális volt: a gyerekek csak találgattak. Hat hónap tanulás és tapasztalás kellett ahhoz, hogy a sikeres párosítások aránya 80% fölé emelkedjen!

Ez a kutatás feketén-fehéren igazolta az empiristák sejtelmét: a látást bizony meg kell tanulnunk! A látását visszakapó ember számára a világ eleinte csak kaotikus szín- és formatenger, amit a tapintás élményeivel kell összekötnie ahhoz, hogy összeálljon a teljes kép.

Te gondoltad volna, hogy a látás tanulási folyamata ennyire összetett? Szerinted a gondolkodásunk vagy a tapasztalataink alakítják jobban a világról alkotott képünket?

Írd meg kommentben! ⬇️

(Csiszár Tamás)