Views: 6
Visszatérő vendégeként idén májusban is meghívást kapott Egyesületünk a Kőszegi Nagy László EGYMI által szervezett esélyegyenlőségi Napra. A megérkezést követően az iskola dísztermében egy ünnepélyes megnyitót hallgattunk végig, melyen az intézményvezető, az eseményt megálmodó tanárnő, valamint a tankerületet és a politikai köröket képviselő prominens személyek beszédükben egyaránt kiemelték az egymásra való odafigyelés, a mások elfogadása és az empátia fontosságát.
A gondolatokat a tett követte: a beszédek végeztével az iskola diákjaiból álló lelkes önkéntesek a különböző programok helyszínére vezettek el minket, ahol megtarthattuk a tematikus beszélgetéseket. Az egyes termekben más és más érdekesség várta a fiatalokat: a gyerekek betekintést nyerhettek többek között a Braille írás rejtelmeibe, lehetőségük nyílt az egyedi Braille névjegykártyák készíttetésére, kipróbálhatták a fehérbotos közlekedést, az adaptált társasjátékokat. Azt, hogy vakon mennyire lehet bonyolult feladat a zokni-párosítás, a cipőfűzés, illetve a zöldség és a gyümölcs, vagy éppen a különféle használati tárgyak megkülönböztetése. Mindezeken túl az érdeklődők megismerkedhettek a csörgőlabdával, a vakvezető kutyákkal kapcsolatos tudnivalókkal, illetőleg az általunk használt különböző technikai eszközökkel is. Természetesen, az egyes felmerülő kérdésekre is igyekeztünk a lehető legjobban megfelelni.
A rendezvényen nem csupán a helyi tanulók vettek részt, több, a megyében lévő általános iskolából, sőt egy soproni középiskolából is érkeztek diákok.
A programon a LÁTVASE tagjai mellett a Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ két munkatársa, Málovics Bea és Szalai Kamilla is részt vett, akik a mozgáskorlátozott emberek életéről beszélgettek a gyerekekkel.
Jóllehet, itt „csak” párszáz emberhez jutottak el az általunk adott információk, mégis hiszem, hogy általuk sokkalta több emberhez elérnek az elmondottak, mint másként, hiszen hazaérve előbb a szűkebb, majd a tágabb ismeretségi körükben adják tovább és tovább a délelőtt hallottakat, a nap tapasztalatait. Másfelől pedig amikor találkozunk valahol, akkor ők már eleve emberként, s nem félve, idegenkedve fognak hozzánk, egyáltalán a más emberhez viszonyulni.
Ezért is külön köszönjük a Nagy László EGYMI tanárainak, hogy ismételten lehetővé tették Egyesületünk számára a részvételt, a profi szervezést, az önkéntesen segítő diákoknak pedig a remek helytállást, a figyelmet, a támogatást!
Köszönjük!
Jövőre ugyanitt, ugyanekkor, ugyanígy találkozunk!
(Csiszár Tamás)