Napló, egy egyesület húsvétvárásáról, mit szájtátva éltem át:

 

Idestova két éve tartozom ebbe a hangyabolyba, de még mindig meglepnek ezek a szorgosok, most éppen azzal, mit láttam és megpróbálok leírni.

A meghirdetett program előtt kb. két órával előbb jöttek, akik mindig azért, mert másokért, a társaságért tenni akarnak, hogy jó legyen a kedve mindenkinek!
Nem hangyák ők, hiszen azok már születésük előtt úgy vannak kódolva, hogy kiből mi lesz, ki a katona, ki a kicsik etetője, ki a raktáros, a felderítő, stb. és ki lesz a hangyakirálynő!!!
Tehát ők, az önkéntesek kódolás nélkül jönnek munkára, ételkészítésre, teremrendezésre, tálalás előkészítésre!

Marika mama a királynő és meglepetésemre nem ad utasításokat, ő maga viszi a vállán az összejövetel oroszlánrészét, csak ha kérdezik válaszol. Tudtommal a hangyák sem beszélnek, még értelmező szótáruk sincs, de mindegyik tudja a dolgát. Itt van viszont a
Józsi, mindenki tőle kér valamit, miközben ő meg a nyuszi, – festi a tojásokat, ám észrevettem, hogy négy keze van – jaaaa, így könnyű! Hozzá képest én testi fogyatékos vagyok, mert nekem csak kettő van, az is felemás, az egyik jobb, a másik bal!
Négy nőnemű hangya elfoglalt egy asztalt, hárman vajazták a kenyereket, egyikük tette rá a sonkát, majd még odajött két hangya és ízesítették a szendvicseket uborkával, paprikával. Megint jött két újabb szorgoska, kik tányérokra rakták a kész étkeket! Még mindig nem szólt senki, maximum a Józsinak! Berendezték a termet az asztalokkal, székekkel és máris az asztalokra termettek a tányérok. Most még kicsi színes csokitojások is kerültek a tányérokra, meg persze a főtt tojások is! Volt ki poharakat rakott a tányérok mellé, meg ásványvizet, üdítőket is.

Ajándékokat is kaptunk,- egy édes pofa ruhanyuszit, meg a bolyba tartozó tanuló kishangya mindenkinek sütött pici húsvéti kalácsot celofánba csomagolva és egy kis versikével bélelve.

Mutasson nekem bárki még egy ilyen hangyabolyt, ahol annyi kedvesség varázsolta el a húsvétvárásukat egyesületüknél!

Minden önkéntes közreműködőnek megköszönöm önzetlen munkáját-kedvességét, mit lelkük melegével tettek! A vége sem akármi, jött az örökös segítő Andor személyében, ki hazafuvarozott, mint mindig!

 

BOLDOG, BÉKÉS, MEGHITT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!
/Balikó József/