Egyesületünk 2024. június 26-án a Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat fogyatékosságügyi tanácsadói és a Hegypásztor Kör által szervezett vasvári gyermek táborba látogatott el, ahol a vakok és a látássérültek mindennapjaiba vezettük be a gyerekeket.

Az érdeklődők betekintést nyerhettek a vakvezető kutyák képzésébe, munkájába, abba, hogy miként segítik a gazdik közlekedését, illetőleg a mindennapokban és az egyes speciális területeken használt technikai eszközök repertoárjába. Megtudhatták például azt, hogy milyen technikákat használunk a telefonok esetében, az idő leolvasásában, a közlekedésben is. Természetesen a felmerülő kérdésekre is örömmel válaszoltunk. Sőt a tabuk nélküli kérdés feltevésre biztattuk a gyerekeket, akik viszonylag könnyedén megnyíltak, bátran kérdeztek. Emellett a fogyatékosságügyi tanácsadók különböző játékos feladatokkal várták őket: kipróbálhatták azt, hogy milyen nehéz feladat lehet bekötött szemmel a különböző formák és illatok felismerése. Amíg az előbbi feladatnál csak a tapintásukra, addig az utóbbinál csak a szaglásukra hagyatkozhattak a fiatalok. A vállalkozó kedvű diákok egy-egy szimulációs szemüvegen keresztül tekintve a világra letesztelhették látásukat és a logikai képességeiket: a feladvány egy-egy puzzle kirakása volt. Miután véget ért a játék, a gyerekek megtudhatták azt, hogy milyen állapotot, betegséget szimulálnak az egyes szemüvegek.

Ha röviden kellene összefoglalnunk a délután tapasztalatait, azt kell mondjuk, hogy mind a részünkről, mint pedig a hallgatóság részéről jó tapasztalatokkal gazdagodtunk. Egy biztos: azok az emberek, akik egy-egy ilyen alkalmon részt vesznek, a későbbiekben tökéletesen fogják kezelni azokat a helyzeteket, amikor velünk találkoznak. Tudni fogják, mikor, hogyan segíthetnek a látássérült embereknek.

A minap történt, hogy Bősze György elnök a szombathelyi vasútállomáson várta a vonat információit bemondóhangot, mikor egy középiskolás diák odalépett hozzá, mondván: „nemrégiben volt nálunk az egyik szakiskolában, szeretném megkérdezni, miben tudok segíteni?” Már ez az apró kérdés, valamint az esetlegesen ráadott válasz is jól jelzi, mutatja, hogy a szemléletformálásnak mekkora nagy szerepe van. Ezért ezúton is felhívjuk a tanárok figyelmét, hogy csak bátran keressenek minket, boldogan megyünk a különböző iskolákba, óvodákba és az egyéb intézményekbe is, megmutatva, hogy mi sem különbözünk annyira az „épektől”.

Ezúton is köszönjük a szervezők munkáját és a gyerekek figyelmét, érdeklődését!

(Csiszár Tamás)