Views: 2
Október első hétvégéjén különleges élményekben volt része a Látássérültek Vas Vármegyei Egyesületének. A tagság az Őrségi Nemzeti Park meghívására indult útnak, amelynek előzményei még a tavaszba nyúlnak vissza: a 19. Miénk itt a rét elnevezésű rendezvényen dolgozott együtt a szervezőkkel az egyesület két munkatársa, Bősze György elnök és Csiszár Tamás kommunikációs munkatárs. Ennek a sikeres együttműködésnek a jutalmaként látogathattunk el erre a csodálatos tájegységre.
Az időjárás is a kegyeibe fogadott minket: egy napfényes, tündöklő, szép reggelen indultunk útnak autóbusszal Szombathelyről, a vasútállomás melletti gazdabolt elől. Első állomásunkra, az Őriszentpéteri Látogatóközpontba érkezve egy kellemes szabadtéri bevezetővel indult a napunk, amely során megismerkedhettünk a vidék gazdag múltjával. Megtudhattuk, hogy az itt élő határőrző népesség feladata a behatoló ellenség figyelése és a riadóztatás volt. Bár nem tartoztak a nemességhez, kiváltságos jogokat élveztek, például mentesültek az adófizetés alól, mivel a haza védelme hárult rájuk – ez különösen a honfoglalás korában és a török időkben bírt nagy jelentőséggel.
Ezt követően a helyi növény- és állatvilág feltérképezése következett. A vállalkozó szellemű résztvevők egy kosárba nyúlva kézbe vehették többek között a csíkos almát, a vékony héjú diót, a lépesmézet és a taplógombát is. A csíkos almát meg is kóstolhattuk: igazán különleges, kissé savanykás, rendkívül ízletes gyümölcs. A látogatóközpont belső terébe lépve az Őrség jellegzetes növényeinek méretarányos másait tapinthattuk meg, valamint egy élethű hódot és egy kis bölényt is megsimogathattunk. Meglepő tényként ért minket, hogy a térségben a mai napig élnek vadlovak és hatszáz-nyolcszáz kilogrammos bölények. Emellett megtudtuk, hogy csak ezen a vidéken mintegy négyszázféle alma terem meg, ami leírva is lenyűgöző mennyiség. Egy kedves műhelytitkot is megosztottak velünk: az egyik bölény a napokban kiszabadult, de szerencsére sikerült visszaterelni helyére ezt a szelíd óriást.
Időutazás a régi idők hajlékai között
Miután végeztünk a Látogatóközpontban, utunk Pityerszerre, a skanzenbe vezetett, ahol tapintható szakvezetésen vettünk részt. Megismertük a tizennyolcadik században épült házakat és azok eredeti berendezési tárgyait, amelyek háromszáz éven át megőrizték a régi idők szellemét. Kísérőnk elmesélte, hogy abban az időben több lakóháznál még nem volt kémény: a füst a tetőbe vágott nyíláson keresztül távozott. A lakóépületek mellett megvizsgáltuk a gazdasági melléképítményeket is, így a csűrt, a fészert és a tókát. Ez utóbbi egy négy-hat méter mély gödör, amelyet esővízzel töltöttek fel az állatok itatásához és a mosáshoz, miközben az ivóvizet a falu széli kutakból hordták a fiatal lányok.
Kézbe vehettünk néhány korabeli használati tárgyat is, például a szalmából font zsombort, vagy azt a faállványt, amelybe a kisgyermekeket állították, hogy biztonságban legyenek, amíg a felnőttek a földeken vagy az erdőben dolgoztak. Megcsodálhattuk a szívháttámlás széket, a fűtésre és sütésre szolgáló kályhák alkatrészeit, a lábakon álló főzőedényeket, valamint az építkezési szokásokat: a falak vastag fagerendákból, valamint agyag és föld keverékéből készültek, a padló döngölt föld volt, a házakat zsupptetővel fedték be, a szigetelést pedig alapos mészréteggel érték el. Bár mai hírközlési eszközök vagy tévé még nem léteztek, az akkori emberek nem unatkoztak: az állattartás, a mindennapi betevő előteremtése, az erdőművelés és a mezőgazdasági munkák állandó elfoglaltságot adtak, és összetartó közösséggé kovácsolták a családokat.
Aranyat érő cseppek és közös ízek
A tartalmas és élménydús séta után helyben elfogyasztottunk egy finom ebédet, majd a Batha portára látogattunk el. Ott Batha Pál, a porta vezetője tartott egy humoros, közvetlen előadást a tökmagolaj sajtolásáról. Megértettük, hogy egyetlen üveg olaj előállítása mögött is hosszú órák kemény munkája áll. Fény derült arra is, mennyi minden készül tökmagból: a folyékony aranyként tisztelt olaj mellett tökmagkrém, valamint a sajtolás melléktermékeként tökmagpogácsa is születik. A portán lenmagból, homoktövisből és mákból is préselnek olajokat, amelyek mindegyike kedvező élettani hatásokkal bír. Elgondolkodtató, hogy néhány évszázada minden ház körül megtalálható volt egy természetes házi patika, míg ma a kényelmesebb megoldásokat választjuk.
Nemcsak hallgatóságként voltunk jelen, hanem magunk is bekapcsolódtunk a munkába: a házigazda irányítása mellett kipróbálhattuk a magok pörkölését is. A bemutató végén lehetőség nyílt a különféle olajok, krémek, valamint a helyi mangalicakolbász és szalonna kóstolására és vásárlására is.
A késő délutáni órákban köszöntünk el az Őrségtől, és élményekkel telve, a friss levegőn feltöltődve indultunk vissza Szombathelyre.
Ezúton is köszönjük Bősze Györgynek (a LÁTVASE elnökének), a Nemzeti Park munkatársainak és a Batha portának a szervezést és a vendéglátást! Illetve köszönjük a kísérőink segítségét is!
Reméljük, hogy a jövőben még sok hasonló közös élményben lesz részünk.
(szöveg: Csiszár Tamás, képek: Kopcsándi Gyula)
