Views: 4
Látássérültek és négylábú segítőik varázsolták el a gyerekeket a Vasi Skanzenben, ahol az Állatok Világnapja alkalmából a felelős állattartásra és a vakvezető kutyák fontos feladataira hívták fel a figyelmet.
Az elmúlt évek hagyományait követve, az Állatok Világnapjához kapcsolódó háromnapos rendezvénysorozaton idén is örömmel működtünk együtt a Savaria Múzeum munkatársaival. Az október 6-8-a között megrendezett eseményre szép számmal érkeztek szombathelyi és környékbeli óvodás, valamint általános iskolás alsó tagozatos csoportok.
A rendezvény fő témája az állatok és a Rejtő-színek köré épült. Ennek jegyében a mi állomásunkon különös hangsúlyt kapott a piros vakvezető hám: megtanítottuk a legfiatalabbaknak a legfontosabb alapszabályt, miszerint ha piros a hám, simogatni tilos!
Elmagyaráztuk a gyerekeknek, hogy amikor a vakvezető kutya a hámot viseli, éppen dolgozik, és a gazdája szemét helyettesíti. Ilyenkor szigorúan tilos hozzányúlni, simogatni vagy akár csak megszólítani is őt, hiszen ezzel elvonjuk a figyelmét – ami könnyen balesethez vezethet. Ha a kutya figyelme elterelődik, a páros nekimehet egy oszlopnak, leléphet egy érkező autó elé, lezuhanhat a lépcsőn vagy megbotolhat. Amíg a kutyus a hámban van, egyetlen dolgunk van: őt figyelmen kívül hagyni, és kizárólag a gazdival kapcsolatba lépni – simogatni pedig csak akkor szabad, ha erre a gazdi kifejezetten engedélyt ad.
A játékos beszélgetés során megkérdeztük a kicsiket, tudnak-e már egyedül öltözni. A sok büszke „igen” válasz után megmutattuk nekik, hogy a kutyáink is milyen önállóak: ők maguk bújnak bele a hámba, így nekünk már csak annyi a feladatunk, hogy bekattintsuk a csatot.
Emellett szót ejtettünk az intelligens engedetlenség fogalmáról is. Bár az óvó néninek szót fogadni alapvető dolog, a vakvezető kutyáknál az engedetlenség néha életet menthet! Elmeséltük és be is mutattuk a gyerekeknek, mi történik, ha például egy autó úgy áll fel a járdára, hogy nem férünk el mellette. A kutya ilyenkor észleli a helyzetet, mérlegel, és ha látja, hogy nem férünk el a kerítés és a kocsi között, megáll. Mivel minden megállás jelzésértékű számunkra, a fehér bot segítségével azonnal feltérképezzük az akadályt. Miután dicsérettel és jutalomfalattal megköszöntük a kutya figyelmességét, kiadjuk az „új útvonalat keres!” vezényszót. Segítőtársunk ekkor óvatosan levisz a járdáról, megkerüli a járművet, majd biztonságosan visszavezet bennünket a járdára – ahol természetesen újabb jutalom és dicséret jár a jól végzett munkáért.
A Látássérültek Vas Vármegyei Egyesületét (LÁTVASE) Bősze György elnök és hűséges segítője, Potter, valamint Csiszár Tamás és az ő „szeme fénye”, Rió képviselte. A két fekete vakvezető kutya mellett velünk volt Walti és Zsömi is – a két élethű, életnagyságú plüss labrador, akik még azokat a gyerekeket is elvarázsolták, akik kicsit tartottak az igazi kutyáktól.
A bemutatók után természetesen nem maradhatott el a kényeztetés sem: a hám levétele után az érdeklődők mind az élő, mind a plüss kutyákat megsimogathatták, amit a négy kutyus egytől egyig látható örömmel élvezett!
A múzeum munkatársainak lelkesedése és profi hozzáállása évről évre gyerekek százainak hozza közelebb az állatok világát, tiszteletét és szeretetét. A program népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a városon kívülről, a vármegye távolabbi szegleteiből is szép számmal érkeztek csoportok.
Ezúton is hálásan köszönjük a Savaria Múzeum munkatársainak, hogy évről évre helyet biztosítanak számunkra! Külön köszönjük Waller Krisztiánnak, a https://plussok.hu tulajdonosának, hogy eljuttatta hozzánk Waltit és Zsömit, kiemelkedően hozzájárulva ezzel a szemléletformáláshoz és ahhoz, hogy a kutyáktól tartó gyerekek is legyőzhessék félelmeiket!
(Szöveg: Csiszár Tamás, Fotók: Balaicz-Varga Nárcisz )
