A sorozat eddigi részeiben előbb a közlekedésről, majd a beszélő és tapintható órákról és a színfelismerő / fényerősség jelző eszközről, programokról beszéltünk. Most pedig lássuk, hogy milyen egyéb eszközökkel találkozhatunk a háztartásban, mik azok, amik eltérnek egy látó és egy látássérült embernél.

 

A konyhában tulajdonképpen mindent ugyanúgy használunk, mint a látó társaink, legfeljebb egy-két különleges megoldásunk van: a konyhai mérlegek között a nagy, kontrasztos kijelzőjű modellek mellett több angolul, németül, magyarul beszélőt is találunk. Régebben egy olyan segédeszközünk is elérhető volt, ami önmagában nem beszélt, viszont ha letöltöttünk hozzá egy alkalmazást, akkor az appban nyomon követhettük, hogy egészen pontosan mit mértünk le, és hogy annak mennyi volt a súlya. Ezek a mérlegek nem csupán a szilárd, a folyékony anyagok mérésére is tökéletesen alkalmasak. Ugyanakkor nagy hátrányuk, hogy a jelenleg kapható mérlegek ára még kedvezményesen is rendkívül borsos. Viszont semmi pánik, mivel jobb híján egy hagyományos mérlegen is eligazodhatunk: a Be My Eyes applikáció segítségével hívást indíthatunk, amit egy látó ember fogad. A telefon kameráján keresztül ő tisztán le tudja olvasni a mért értéket. (Arról, hogy pontosan mi ez a program majd egy következő cikkben adunk számot.) A mérleg mellett egy úgynevezett folyadékszint jelző is akadhat a háznál: ez nagyjából úgy néz ki, mint egy ruhacsipesz, 2-3 tüske (szenzor) található rajta. Rácsíptetve egy pohár vagy egy edény szélére bátran elkezdhetünk önteni egy folyadékot. Amikor eléri a folyadékszint a szenzorokat, a jelző csipogással, rezgéssel ad visszajelzést – így gátolja meg, hogy túlcsorduljon az edényünk. Ha éppen ez az eszköz nincs kéznél, és nem akarunk belenyúlni a folyadékba, akkor egy egyszerű pingponglabda is megteszi: a folyadék felszínén lebeg, így akár meg is láthatjuk, ahogy eléri például a pohár szélét, vagy másik esetben ujjunkat a pohár peremén tartva kitapinthatjuk a labdát. Sajnos jelenleg még nem tudok olyan mikróról, ami beszélne, de aggodalomra semmi ok, erre is van megoldás! Jelölő gyöngyöt alkalmazva egy látó segítségével megjelölhetjük a leggyakrabban használt programokat. Egyébként ugyanezzel a technikával a mosógéphasználatot is megkönnyíthetjük. Egészségi állapotunktól függően használhatunk vérnyomásmérőt, lázmérőt és vércukormérőt, amik közül több már elérhető beszélő kivitelben is, így még inkább segítve minket az önállóságban. Fentebb beszéltünk a konyhai mérlegekről, emellett a személymérleg is elérhető a számunkra, ugyanis egyrészt nagy kijelzővel, másrészt pedig beszélő funkcióval is rendelkezik. Mindezek mellett a háztartás egyik elengedhetetlen része a varrás: nos, erre is vannak praktikus megoldások. Ilyen például a tapintható mérőszalag, amin előbb centinként, majd 5-10 centinként találunk jelöléseket. Egy másik hasznos holmi a pattintós tű és a tűbefűző, amik nem csupán a látássérülteknek, hanem teszem azt az idősebb embertársainknak is jó megoldás lehet, mivel segítségükkel pillanatok alatt megoldható az addig hosszas művelet. A szabócentihez hasonlóan létezik beszélő mérőszalag is, azonban ez igencsak borsos árakon kapható. Személyes példa: jelenleg nagy méretű jelölő gyöngyöt, leesésgátló kulcstartót és a fentebb említett programot használom a legtöbbet, emellett pedig ha lehetőség van rá, akkor látó segítséget is igénybe veszek. Minden konyhai és háztartási eszközt ugyanúgy használunk, mint a látó társaink – legfeljebb tapintható jelölést kapott némelyik -, ezért nem szeretnék külön-külön kitérni rájuk. A legtöbb hétköznapokban használt tárgyunk a különböző segédeszköz boltokban is elérhető, viszont jóval magasabb áron, mintha csak egy egyszerű kínaiban, szupermarketben vásárolnánk meg őket.

 

Tehát megállapíthatjuk, hogy a látásvesztés még nem jelenti azt, hogy magatehetetlenek, életképtelenek lennénk. Minden csak az akaraterőnkön és a találékonyságunkon múlik: semmi sincs kőbe vésve.

 

(Csiszár Tamás)