Views: 4
Az előző részekben a vakvezető kutyákról írtam, s legutóbb említettem, hogy a héten egy ugyancsak fontos kiegészítőről kell beszéljünk, mely nem más, mint a kutyacipő.
Az idei télen leesett nagyobb mennyiségű hó nem csupán a látó, a látássérült embereknek és a kutyáknak is bosszúságot okozott, valamint nagyban megnehezítette a közlekedést. Itt főként a lapátolásra, az utak sózására, tisztítására gondolok, illetve idesorolhatjuk a járdák-úttestek szintjeinek megkülönböztetését is. Ha jól látunk, ha kevésbé, vagy egyáltalán nem, a havazás, a csúszós útviszonyok miatt sokkal elővigyázatosabban, körültekintőbben kell közlekednünk. Az utak és a járdák sózása ilyenkor mindennapos, amivel alapból, felületesen nézve nincs is gond. Ugyanakkor megjegyezném, hogy egy bizonyos hőmérsékletet (kb -5°C-ot vagy még alacsonyabb hőmérsékletet) elérve a felolvadt csapadék újra megfagy, aminek egyenes következménye a jégpálya kialakulása. Viszont mi van akkor, ha akár a családunkban, akár a környezetünkben van egy olyan látássérült, vagy mozgáskorlátozott, vagy egyéb fogyatékossággal élő személy, aki kutyával közlekedik? Hogyan tudunk segíteni neki? Alapvetően jól tesszük, ha télen-nyáron odafigyelünk a fogyatékossággal élő, vagy az idős embertársunkra, és ha úgy alakul, segítünk neki. Például lépj oda hozzánk bátran, köszönj -, látássérülteknél ilyenkor nyugodtan érintsd meg a vállunkat, karunkat -, s kérdezd meg, hogy segíthetsz-e valamit. Mi pedig elmondjuk, hogy szeretnénk-e segítséget, vagy nem. Ha igen, akkor azt is, hogy azt hogyan tudod megtenni. A kutyust pedig (bármennyire is aranyos) nem simogatjuk, etetjük meg a gazdi megkérdezése és engedélye nélkül, hiszen ez balesetveszélyes: ő ilyenkor dolgozik, a gazdi szemét képviseli. Jó-jó, de ezeken kívül ilyenkor mit tehetek még?
Sok gazdi kutyacipőt ad a négylábú segítőjére, így védekezve a mancsok kisebesedése ellen. Igaz, ezekből több fajta is létezik, viszont ha a drágábbak közül útközben egyik- másiknak lába kél, akkor bizony megnövekedik a lábon kihordott infarktus esélye, indulhat a cipővadászat. Tudni kell, hogy ezek a cipők párban kaphatók, s ha ne adj Isten egy darab elvész közülük, akkor sajnos nincs más választásunk, mint hogy egy újabb párat szerzünk be. Az is előfordul, hogy a cipőt éppen emiatt inkább hanyagoljuk látássérültként. Ilyenkor amint célhoz érünk, áttöröljük kutyánk hasát, lábát, s akár egy bőrpuhító krémmel kezelhetjük is a kiszáradt talppárnákat. Ha szeretnél segíteni olyankor is, amikor nincs cipő a kutya lábán, akkor azt is megteheted, hogy a só helyett homokot, fűrészport, forgácsot, vagy esetleg hamut szórsz ki a lakásod elé.
● A homok nem káros a kutyák tappancsára, nem marja ki a bőrt, viszonylag biztonságos. Viszont ha nedves, hordozhat sarat, és bemoshatja a szennyeződést az otthonba, de egészségügyi kockázata nincs.
● A fűrészpor és a faforgács természetes anyag, általában nem árt a tappancsoknak, kivéve, ha sokáig nedvesek maradnak (ilyenkor gombásodást, irritációt okozhat). Ha laza, tiszta, vegyszermentes faforgácsot vagy fűrészport használsz, akkor az a legtöbb kutyának nem okoz gondot, azonban a nagyon pici forgács beleragadhat a hosszabb szőrű tappancsba, vagy az érzékenyebb bőrt kicsit irritálhatja.
● A tiszta, faalapú hamu önmagában nem marja ki a tappancsokat, de ha széntartalom vagy vegyi anyag maradványok vannak benne, azok irritálhatják a bőrt. A hamu piszkos is lehet, ezért ez kevésbé ajánlott, mint a homok vagy a faforgács.
Ezek az anyagok általában sokkal barátságosabbak a kutyák lábához, mint az útszóró só. Persze ilyenkor is minden esetben érdemes a séta végén egy gyors ellenőrzés, mivel így az irritációt, az esetleges fertőzések kialakulásának esélyét is minimalizálhatjuk. A téli fagyok mellett a nyári hőségben is jól jöhet a kutyacipő, hiszen a felforrósodott aszfalt még az árnyékos részeken is megégetheti társunk mancsait. Ha mégsem tudja meghordani, akkor vagy kora reggel / naplemente után vagy lehetőleg árnyékban vigyük sétálni, dolgozzunk. Az is egy jó megoldás lehet, hogy napközben inkább otthon hagyjuk szemünk fényét. Jól lehet, most kifejezetten a mi nézőpontunkat fogalmaztam meg, viszont ez ugyanígy érvényes a többi állattartóra is.
Figyeljünk oda egymásra, s vigyázzunk magunkra és a másikra!
(Csiszár Tamás)
