A sport nem a szemünkkel kezdődik – 2. rész

Múlt héten megnéztük, miért tévhit, hogy a látássérülés és a sport nehezen fér össze. Most pedig, ahogy ígértem, szeretném megmutatni, hogy én miként törekszem aktív életet élni a mindennapokban. Tarts velem!

Igaz, első látásra senki nem mondaná meg rólam – valljuk be őszintén, második látásra sem feltétlenül. 🤣 –, hogy az én életemben is viszonylag nagy hangsúlyt kap a mozgás.

Kutyámmal, Rióval napi rendszerességgel sétálunk, legjobb barátommal és az ő kutyájával pedig gyakran, legalább hetente egyszer járunk kirándulni, túrázni. A természet közelsége, a friss levegő és a közösen eltöltött idő számomra igazi feltöltődést jelent.

Emellett főként a nyári időszakban kedvelt kikapcsolódás számomra a horgászat is, amikor a csend, a nyugalom és a természet szeretete ugyanúgy átjár, mint a túrák alkalmával. Mivel a vakság mellett kéz-rendellenességgel is büszkélkedhetem, ezért a vízpartra minden esetben Anyukámmal és néhány hasznos megoldással szoktam érkezni.

Az egyik ilyen a fonott horgászzsinór, amelynek segítségével közvetlenebb kapcsolatba kerülök a hallal, jobban érzékelem a mozgását és a kapásokat. Az orsót úgy állítom be, hogy kapás esetén a fék kerregő hanggal jelezzen, így számomra is egyértelmű, hogy történt valami a víz alatt. Emellett az elektromos kapásjelző sem maradhat el, amely hangjelzéssel figyelmeztet az eseményekre. Akinek van valamennyi látásmaradványa, az kontrasztos színű jelzőket, karikákat is használhat a zsinóron.

A kirándulások, a horgászat és a napi séták mellett immár 9. éve járok a szombathelyi Fűzy Pilates Stúdióba, ahol heti rendszerességgel az egyéni foglalkozások keretében talaj- és gépes pilatesedzéseken veszek részt. Ez a mozgásforma sokat segít az egészségem megőrzésében, az izomzat fejlesztésében, valamint a koncentráció javításában is.

Mindegyik mozgásformára igaz, hogy nemcsak fizikailag, hanem szellemileg és lelkileg is épít, fejleszt, kikapcsol és megnyugtat. A mindennapok rohanásában pedig különösen jól esik a testnek és a léleknek egyaránt a lassítás és a feltöltődés.

Számomra a mozgás nem elsősorban a teljesítményről vagy az eredményekről szól, hanem arról, hogy jól érezzem magam, aktív maradjak, és minél több élményt szerezzek.

Úgy gondolom, hogy ez látássérültként sem lehetetlen – sőt, talán még fontosabb is.

Miért fontos a rendszeres mozgás?

Teljesen mindegy, hogy valaki csörgőlabdázik, fut, tandemozik, úszik vagy rendszeresen sétál – a mozgásnak számos pozitív élettani hatása van.

A rendszeres testmozgás erősíti a szív- és érrendszert, javítja a vérkeringést, valamint növeli a tüdő kapacitását. Segít a testsúly kontrollálásában, csökkenti több krónikus betegség kialakulásának kockázatát, és erősíti az izmokat és az ízületeket. Mindemellett fejleszti az egyensúlyt és a koordinációt is.

Emellett javítja a lelkiállapotot is. Mozgás közben endorfin szabadul fel, amely természetes módon csökkenti a stresszt és a szorongást. Egy-egy edzés után energikusabbnak, magabiztosabbnak érezhetjük magunkat.

Látássérültként különösen fontos az egyensúlyérzék és a testtudat fejlesztése, hiszen ezek a mindennapi közlekedésben és az önállóság megőrzésében is kulcsszerepet játszanak.

Mozogjunk együtt!

A sport és a mozgás egyik legnagyobb értéke, hogy képes összekötni az embereket. Egy közös futás, kerékpározás vagy csapatjáték során háttérbe szorulnak a különbségek, és előtérbe kerül a közös cél és az együttműködés.

Sok esetben éppen a sport segít lebontani az előítéleteket és a falakat. Amikor valaki teljesít egy versenytávot, gólt szerez vagy érmet nyer, ott már nem a látássérülés kerül a középpontba, hanem az ember teljesítménye.

A sport mindenkié

Ma már egyre több lehetőség áll rendelkezésre a látássérült gyermekek és felnőttek számára is. Bár bizonyos esetekben speciális eszközökre vagy segítőkre van szükség, a sportolás öröme ugyanaz marad.

A látássérült sportolók közül sokan nemcsak szabadidős szinten mozognak, hanem hazai és nemzetközi versenyeken is eredményesen szerepelnek. Több sportágban magyar versenyzők is képviselik hazánkat Európa-bajnokságokon, világbajnokságokon és a paralimpiai játékokon, bizonyítva, hogy a látássérülés nem akadálya a kiemelkedő sportteljesítménynek.

Legyen szó amatőr vagy versenyszintről, csörgőlabdáról, lengőtekéről, futásról, tandem-kerékpározásról, vakfociról vagy akár egy kellemes természetjárásról, a cél közös: aktívabb, egészségesebb és teljesebb életet élni.

A sport ugyanis nem a szemünkkel kezdődik.

Hanem azzal az elhatározással, hogy mozgásba lendülünk.

Te milyen sportokat űzöl?

Kipróbáltál már olyan mozgásformát, amit látássérültként is lehet végezni?

Melyik sportágat próbálnád ki legszívesebben?

Van kedvenc sportélményed?

Oszd meg velünk!

(képek és szöveg: Csiszár Tamás)