Mint követőink jól tudják, az Egyesület oroszlánrészt vállal a társadalom különböző rétegeinek és korosztályainak a látássérült embertársaikkal kapcsolatos érzékenyítésében. E tevékenység nem csupán az iskolai / óvodai helyszínekre, s nem is csak a szeptembertől-tavaszig terjedő időszakra vonatkozik: rendszeres vendégei vagyunk az egyes gyerektáboroknak is. Így például az elmúlt néhány hétben megfordultunk a gencsapáti, a rumi, a büki, a vasvári és a sárvári intézmények által szervezett táborokban is.

 

A programok fényét pedig csak emelte, hogy több helyszínen (Vasváron, Gencsapátiban és Rumban) a Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat fogyatékosságügyi tanácsadóival, Málovics Beátával és Szalai Kamillával karöltve dolgoztunk. Azonban a nyár még nem ért véget: az elkövetkezendő hetekben is vár ránk néhány tábori alkalom. Így például visszatérünk még Bükre, emellett pedig ellátogatunk Jákra, Ostffyasszonyfára és Hegyhátsálra is.

 

Miként zajlanak a szemléletformáló előadások?

Az előzetes igény-felmérésnek megfelelően, az adott korosztályhoz alkalmazkodva állítjuk össze az egyes állomásokat. Így az egyik állomáson Bősze György a vakvezető kutyákkal kapcsolatos tudnivalók rejtelmeibe kalauzolja el a gyerekeket.

Egy másikon Nagy Lászlóné Marika néni a Braille-írást mutatja meg számukra, sőt igény szerint egyedi névjegykártyát is készít. Emellett néhány helyszínen játékos formában a mindennapi élet vakos megoldásaival ismerkedhetnek meg az érdeklődők: megtapasztalhatják többek között azt, hogy miként lehet felismerni pusztán a tapintásra hagyatkozva a különböző tárgyakat, illatok alapján az egyes fűszereket. Hogyan párosítjuk össze a zoknikat, fűzzük ki / be a cipőt. A kisebb gyerekek ezentúl a zöldség- és gyümölcsválogatást is élvezik. A nagyobbak már a beszélő eszközök iránt is érdeklődnek, ezért bemutatásra kerül például a távcső-szemüveg, a beszélő és tapintható karóra, a jelzőlámpa kapcsoló, a színfelismerő, a folyadékszint jelző, valamint a telefon is. Utóbbi esetében szó esik a hétköznapi, és a specifikus alkalmazások használatáról is.

 

Mindezek mellett a gyerekeket és a velük lévő felnőtteket is a tabuk nélküli kérdés-feltevésre biztatjuk, mely lehetőséggel általában élnek is. A fiatalok gyakran rákérdeznek a megvakulás körülményeire, a mindennapi feladatokat és a tanulmányokat érintő megoldásokra, sőt akár az álmodásra is.

Röviden összefoglalva e tevékenységünk értelmét és értékét, elmondható, hogy a többségi társadalomnak a foglalkozásokon résztvevői látják, hogy nem is különbözünk annyira a többiektől, hiszen mi is megálljuk a helyünket az iskolában,a munkában, csak úgy, mint otthon.

 

Azáltal, hogy látják, megtapasztalják ezeket, még inkább érzékenyebbé, fogékonyabbá válnak a téma, az embertársaik, a környezetük és a világ iránt. Tudni fogják, hogy miként közelítsenek hozzánk, miként viselkedjenek velünk, látássérült / vak emberekkel.

 

Ezúton is köszönjük a lehetőséget, a szervezők és a tagtársak munkáját, a helyszínek biztosítását, a fiatalok részvételét, érdeklődését!

 

(A képekért 1000 hála és köszönet a vasvári és a sárvári táborok vezetőjének!)

/Csiszár Tamás/