Karácsony szenteste elhunyt Horváth Nikoletta, tagtársunk, író, újságíró, a VakVagány és az Egyfecske blogok szerzője, az ATP Szövegírás szeretett, megbecsült munkatársa. Mindössze 37 éves volt.

 

Ezek a tények. Szikárak, megmásíthatatlanok. De Niki nem volt szikár, és nem volt megmásíthatatlan sem – inkább hajlékony, rugalmas, érzékeny, és mindenekelőtt: emberi. Olyan ember, akinek a jelenléte nem harsány volt, hanem csendes öröm. Akinek az írása nem csak szavakat rakott egymás mellé, hanem érzéseket, árnyalatokat, mosolyokat.

 

2021. novemberében jelentkezett az ATP Szövegírás csapatába szövegírónak. Már az első levelei olyanok voltak, mint egy meleg takaró: életvidám, mosolygós, tele lelkesedéssel. Elmondta, hogy tíz éve elvesztette a látását – de nem kérte, hogy emiatt másként bánjunk vele. Nem kért kivételt, nem kért könnyítést. Csak írni akart. És írt. Fáradhatatlanul, alázattal, örömmel.

 

Nem volt olyan téma, amit ne vállalt volna. Nem volt olyan határidő, amit ne tartott volna. Ha nehéznek érzett egy feladatot, azt is csak halkan jelezte – és aztán megoldotta. A szövegei rendre csillagos ötöst kaptak. De nem csak a munkája volt példaértékű. A jelenléte is. Az a fajta ember volt, akivel nemcsak dolgozni lehetett, hanem barátkozni is. Írt az anyukájáról, a kutyusáról, csodaszép dolgokról, érzésekről. Igyekezett, hogy mindig többet adhasson.

 

Kórházban volt. Az ajándékot most hétfőn kézbesítették – de már nem foghatta a kezébe.

Miért épp karácsonykor ment el? Talán mert angyal volt. Nem a szó misztikus értelmében, hanem abban a nagyon is valóságosban: szelíd, jóságos, halk, de erős. Olyan, akinek a hiánya nem kiabál, hanem csendben sajog.

 

Nyugodj békében, Niki. Köszönjük, hogy velünk, köztünk voltál.

—

Niki Facebook-oldala: Horváth Nikoletta – Egyfecske

Blogja: egyfecske.com

Cikkei: vaol.hu/cimke/egyfecske