Views: 3
Ebben a sorozatban olyan közismert és a köztudatban méltánytalanul elfeledett látássérült embereket kívánunk bemutatni, akiknek élete, munkássága, hozzáállása és kitartása példaként áll mindnyájunk előtt. Van köztük festő, fényképész, író, költő, feltaláló, emberjogi aktivista és zenész is. Egy szóval rendkívül változatos a tevékenységük palettája. Az azonban közös ezekben az emberekben, hogy a fogyatékosságuk ellenére senki sem adta fel!
Hétről-hétre egy-egy portrét adunk közre, bemutatva, hogy mennyire sokszínű a világunk.
Ray Charles (1930-2004)
1930. szeptember 23-án született a georgiai Albanyban. Egészen kicsi korától kezdve rajongott a zenéért, már ötéves kora előtt elkezdett zongorázni tanulni. Később egy sor tragikus esemény változtatta meg örökre az életét. 5 éves volt, mikor meghalt a testvére. Ugyancsak ebben az időszakban indult romlásnak a látása, amit 7 éves korában zöldhályog következtében a teljes vakság követett. Anyja az önállóságra nevelte: ragaszkodott ahhoz, hogy hallására támaszkodva megtanuljon tájékozódni a világban. Sosem használt botot, vakvezető kutyát, vagy bármilyen más segédeszközt, mert ezeket a függőséggel azonosította. Anyja abban bízott, hogy jobb jövőt biztosíthat Ray számára, ezért a 160 mérföldnyire levő St. Augustine nevű vakok iskolájába küldte ahol a braille-írás segítségével sajátította el a muzsikálást. Első kislemeze 1949-ben jelent meg. Életének ebben az időszakában kezdett heroint használni. Az ötvenes évek elején különböző stílusokat ötvözve vált igazán népszerűvé.
Az 1960-as években szerepet vállalt a polgárjogi harcokban. Korábban is tapasztalta turnéi során az afro-amerikai művészek és közönség igazságtalan megkülönböztetését, most pedig ő lett az első művész, aki határozottan elutasította, hogy szegregált klubokban játsszon. 1977-ben Georgia állam bocsánatot kért tőle azért, hogy annak idején emiatt területéről kitiltotta. 1979-et írtunk, mikor Georgia on my mind című számát az állam hivatalos himnuszává választották.
Szintén ebben az időszakban vált egyre kaotikusabbá a magánélete, házasságát megingatták az állandó hűtlenségei. 1965-ben heroin birtoklásért letartóztatták és ez rádöbbentette, hogy kábítószer függősége veszélyezteti karrierjét és a zenét, melyet annyira fontosnak tartott. Elhatározta, hogy véget vet a két évtizedes romboló szenvedélynek és bevonult egy rehabilitációs kórházba. Vágya, hogy folytathassa a zenélést, mindennél erősebbnek bizonyult. Soha többé nem nyúlt heroinhoz. Folytatta a turnékat és több mint 200 koncertet adott egészen addig, amíg májbetegsége végül le nem lassította munkatempóját. Ray Charles pályája során 12 Grammy-díjat kapott, valamint 1988-ban Grammy Életműdíjat. A toplistákon 76 dala szerepelt és több mint 75 albumot adott ki. 2004-ben a Rolling Stone Magazine a 10. helyre rangsorolta a „Minden idők 100 legnagyobb művésze” toplistán és 2008 novemberében pedig másodikként lett rangsorolva a „Minden idők 100 legnagyobb énekese” között.
Sosem feledte gyökereit, vagy azokat az akadályokat, melyek pályáján vártak rá. Több mind 20 millió dollárral segítette az afro-amerikaiak oktatását, a művészetet és a jótékonysági munkát. 2004. június 10-én hunyt el, 73 éves korában. A zenész életéről szóló film 2004-ben került bemutatásra, benne a főszerepet Jamie Foxx játszotta.
Ray Charles dalait rajongók nemzedékei ismerték és szerették. Legismertebb számai közül néhány:
● Unchain My Heart
● I Can’t Stop Loving You
● What’d I Say
● Mess Around
● Confession The Blues
● Baby Let Me Hold Your Hand
● Leave My Woman Alone
● Drown In My Own Tears
● Hit The Road Jack
● I Believe To My Soul
● Let Go Get Stoned
(Csiszár Tamás)
