Végre elérkezett 2024. május 25-e. Ez a nap nagyon sok szempontból lesz emlékezetes az Egyesület számára!
Ha ott voltál, akkor tudod, ha meg nem, akkor csurgasd a nyálad!
Először azért, mert Elnökünk, Bősze György épp ma ünnepelhette volna születésnapját.
De finnyás módon direkt máskor született!…

Másrészt meg azért, mert én is ott voltam!
Az emberek különféle járművekkel közelítették meg a helyszínt. Busszal, autóval, kutyaszánnal. Az utóbbiak nem hozzánk tartoztak…
Aztán a csapat összetalálkozott. A normálisabbja otthon maradt, ám ez a bátrak napja volt! Bemutatkozás, eligazítás,fohászkodás.

Itt csak mellékesen jegyzem meg a következőket: május 24-én a LÁTVASE-BGYE K-vonalán titkos információ birtokába jutottam, mely szerint — egy hang közölte velem —, hogy talált nekem egy kedves kísérőt.
Ne hidd, hogy engem kísért. Induláskor a hang átszervezte!
A nekem ígért kedves kísérő Tamást kísérte, én a „firstlady”-vel vonszoltattam magam. Élveztem!
De láss csodát! Gyuri a túravezetővel kéz a kézben haladt az élen!
Fene a gusztusát!

Nos hát jöjjenek a részletek, vázlatszerűen.
A Csapat több tagból állt. Voltak kétlábúak, négylábúak, és csatlakoztak még nyolclábúak is. A hatlábú banda még nem garázdálkodott.
De menjünk tovább!
Mint minden jól szervezett eseménynek, tehát ennek is, volt legfiatalabb és legöregebb résztvevője. A Csapat átlagmagassága jelenleg még feldolgozás alatt, várjuk az adatokat az Egyesület címére!

A túra kétlábú résztvevői végig felismerhetők maradtak, ám a három négylábú már nem egészen. Az egyik döglött vakondokkal — szerintem csak hivatástudatból —, a másik döglött sünnel — eddig még ismeretlen okból — fetrengett, a harmadiknak nem jutott ilyen nyalánkság. Szerencsére dagonyát mindegyik talált magának. Többet is. Közelünkbe érve megrázták magukat, minket is csalogatva ehhez a szórakozáshoz.
Aztán eljutottunk egy lakatlan odúhoz. Épp ekkor kezdett rá először a zápor. Sajnos a lyuk kicsi volt ennyi ember számára, sorsot nem akartunk húzni, ezért aztán mindnyájan áztunk.
Kis idő után folytattuk utunkat. Közben Andrástól — ha elnökünk éppen nem molesztálta — rengeteg információt hallhattunk madarakról, fákról, turistajelzésekről. Megtudtuk, hogy a barátcinke azért barátcinke, mert piros sapkája van, a kékcinke azért kékcinke, mert kék a sapkája. De a kék sapkás nem barát, csak a piros sapkás.
Mi lesz, ha ezek is elkezdenek hajat festetni? Vagy ha a divat mást diktál? Netán a választás előtt a piros sapkás a kékeknek korteskedik, vagy fordítva?
Aztán meg itt a lappantyú. Népies elnevezései: kecskefejő, csecsszopó. Rögtön rájöttem, hogy én is lappantyúként jöttem a világra. Rögtön csecset szoptam! Ezek a szárnyas testvérek aztán normálisan fejlődtek tovább, de én még most is keresem.
No haladjunk tovább!

Ismét eső. Dörög, villámlik. Az égben. Nekem az agyamban. Az aluminium fehér bot vonzza-e a villámot, vagy éppen visszaveri? Hát összecsuktam. Nem is tudom, mi a fenének bohóckodtam vele, mikor csak nyársnak hoztam…

Kisütött a Nap, holló korrogott. Végre elértük az esőbeállót. Átvertük! Az eső helyett mi álltunk, illetve ültünk be. Sajnos a kávé-automata nem üzemelt. Valami térerőhiány okozhatta vagy mi a fene.

Kipihenten indultunk tovább. Vagyis csak kicsit tovább. Kis idő múlva már vissza, csak egy másik úton. A gyaloglás meghozta eredményét: kijutottunk a dzsungelból!
Örömködés, fényképezés. Sajnos nekem kifogyott a film a telefonomból, de ha látsz ilyen képet, akkor a jobb szélén keress! A többiek a másik oldalon találhatók!
Ezután megrohamoztuk a szalonnasütőket. Lelkes Csapatunk kemény fellépésének köszönhetően rögtön találtunk egy szabad tűzrakóhelyet. Tűz nélkül ugyan, de ma már semmi sem tökéletes!

Most átlépjük a tűzcsinálást, sütögetést, égési sérüléseket, nekiállunk enni!
Mielőtt megijednél,csak a nyársra húzott anyagok szenvedtek égési sérülést, de szerencsére volt elsősegélynyújtó-hely… A szánkban.
Leírom az ízeket és az élményt:
Ez leírhatatlan! Hát ezt hagytad ki!
Aztán jóllakottan betömörültünk egy másik esőbeállóba. Nem önszántunkból. Vagyis önszántunkból, mert nem akartunk sz…rá ázni. És aztán innen menekített ki minket a hirtelen szervezés.
A könnyes búcsúzást a felhők intézték.

Köszönöm az élményt, köszönöm Editke segítségét, az egyházasfalui hentesbolt kolozsvári szalonnáját, a Spar grillkalbászát (hát… kihagyható) és köszönet Mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelte ezt az eseményt!
Húúú, ez a vége majdnem komolyra sikeredett, próbáld lazára venni!
És gyere legközelebb is! Várunk a Dolomitok-túrán!

Üdv Mindenkinek: Kertész István