Views: 5
Idén immár negyedik alkalommal látogatott el a Fővárosi Nagycirkuszba a Látássérültek Vas Vármegyei Egyesületének cirkuszfan csapata, ahol egy lélekemelő audio-narrált előadásnak voltunk szem- és fültanúi. A már folyamatosan porondra vitt műsor címe A Holle anyó.
A november 29-i délelőttön az időjárás mellett a vonatközlekedés is a pártunkra állt, hiszen alig néhány perc késéssel jutottunk el Kelenföldre, majd a Cirkuszba. A megérkezést követően már meg is kezdődött a program, mely két részből áll: először is bevezetnek minket a manézsba, ahol találkozunk és beszélgetünk a fellépő artistákkal, bohócokkal, megtapinthatjuk a ruháikat, valamint kézbe vehetjük az általuk használt rekviziteket, eszközöket is. A legutóbbi kulissza-bejárás során például Sanyi, a bohóctrió legmagasabb tagja, és egy Kínából érkezett artista-team három hölgyeménye vett részt. Rendszerint bemutatkoznak a számokban szereplő állatok is, most például egy tündéri aranyos hófehér alpakával barátkoztunk. Miután visszaülünk a helyünkre, ki-ki megkapja a narrációhoz használt fülhallgatót, amin keresztül a narrátor, Vas Anna közvetíti számunkra a manézs eseményeit.
Fekete Péter a sokunk által jól ismert és szeretett mesét egy új, személyesebb és modernebb köntösbe öltöztette. Az eredeti történethez képest itt két jó, de eltérő személyiségű és tulajdonságú lány áll a középpontban, akik a lélegzetelállító cirkuszi koreográfiával prezentált próbatételek során „járják végig a felnőtté válás rögös útját”. Az út és az utazás szimbólumának segítségével értik és érzik meg, hogy mit is jelent igazából egymás testvérének lenni és azt, hogy hogyan lehet értékelni, elfogadni a másikat. A darab hangulata, s maguk a produkciók, bennük minden egyes szereplő gesztusa rámutat arra, hogy jöhetünk bárhonnan, lehetünk bárkik a világon, senki sem több vagy kevesebb a többi embernél: teljesen mindegy, melyik nemzetből, társadalmi rétegből származunk, mert mindenki egyformán fontos része a nagy egésznek, s éppen az egyedi tulajdonságaink révén egészítjük ki, ezáltal pedig segítjük embertársainkat. Ez a mentalitás, sokszínűség alapból a cirkuszi produktumok sajátja (hiszen több nemzet artistái, bohócai, művészei dolgoznak együtt egy előadáson), de talán csak most, ebben a darabban éreztük ennek nagyszerűségét. Amit mi sem bizonyít jobban, minthogy egy porondon láthattuk a főszereplő brazil és orosz artista lányt, a magyar bohóctriót, a kínai, az üzbég, a német, a magyar, az orosz és az ukrán cirkuszművészeket. Az állatok esetében ugyanígy alakult a kép: a lovak mellett egy alpaka, több láma és egy teve is bemutatkozott. A lényeg egy: ismerjük meg a másikat, annak belső értékeit, s törekedjünk azokat beintegrálni a mindennapjainkba. Végignézve a magával ragadó előadást, érezzük, hogy bár az előző műsorokban a show többnyire az életigenlést, a felszabadultságot, a temperamentumot emelte ki, a mostanin ez a fajta felfogás háttérbe vonult. Igaz most is teljes mértékben áthatotta a produkció minden pillanatát az, hogy a cirkusz- és az előadóművészek mennyire is élvezik bemutatni a tudásukat, s hogy milyen nagyon átitatja lényüket a közönség szeretete. Azonban éreztük, hogy ez most mégis más: az egymás, maguk és a közönség felé áradó alázat, elfogadás, tisztelet fénye szebben, erősebben ragyogott, mint a legerősebb reflektor.
Anna munkája ezúttal sem volt éppenséggel egyszerű, mivel a mesélő Tóth-Székely Zoltán , a Holle anyót alakító Zsurzs Kati, valamint több művész is énekelt a számok közben. Ám ez nem jelentett akadályt: óriási átéléssel, fantasztikusan profin helytállva jelenítette meg számunkra a CSODÁT! Szó szerint élővé, láthatóvá változtatta az egészet! Neki köszönhetően remekül elképzelhettünk mindent.
Jóformán lehetetlen küldetés szavakba önteni magát az élményt, olyannyira lélekemelő, tündöklő, elragadó, elvarázsoló volt! A zseniális rendezésnek, a fellépők fenomenális játékának, az énekesek és a zenekar szívhez szóló dallamainak és Anna csodálatos vezetésének köszönhetően a mese valósággá változott!
Csak annyit mondhatok, hogy akinek lehetősége nyílik rá, az ne habozzon, mindenképpen tekintse meg a Holle anyót!
Idén ez volt a negyedik előadás, amelyet lehetőségünk nyílt megtekinteni. S bár mindegyik más és más témára épült, egyben mindegyik azonos volt: felejthetetlen élményben részesültünk mindannyiszor! Egyszerűen nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire hálásak vagyunk a Cirkusz munkatársainak a szeretetért, elfogadásért, segítőkészségért! Talán mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez a fajta hozzáállás példaértékű, és követendő lenne a magyar és a külföldi kulturális életben egyaránt.
Ezúton is köszönjük az Egyesület elnökének, Bősze Györgynek a szervezést, segítőinknek, kísérőinknek pedig a közreműködést!
(szöveg: Csiszár Tamás, képek: Kopcsándi Gyula)
