Volt már olyan katarzissal felérő élményed, ami után nehezen tudtál felállni és továbbmenni? Nos, a FESZTIVÁL PLUSZ – GYŐZTESEK GÁLÁJA című cirkuszi előadás éppen ilyen volt a Látássérültek Vas Vármegyei Egyesületének tagjai számára.

 

A tavasz köszöntőjeként újra ellátogattunk a Fővárosi Nagycirkuszba, ahol ezúttal az idén 16. alkalommal megrendezésre került Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon legeredményesebben szereplő művészeit felvonultató produkciókat láthattunk. Mint ahogy már megszokhattuk, a megérkezést követően egy úgynevezett taktilis kulissza-bejáráson vettünk részt. Rendszerint ilyenkor találkozhatunk az artistákkal, és vehetjük kézbe az általuk használt rekviziteket, eszközöket. Ez most is így történt: megismerkedtünk a fellépőkkel, így például Anatoly bohóccal, aki az ikonikus bohócorrot és egy legalább 52-es méretű cipőt viselt, valamint Thomas Lacey kutyaidomárral, aki a számában szereplő legkisebb kutyájával érkezett hozzánk. Az orosz Maria pedig egy kb. 2 méter magas létrát mutatott nekünk, amit artista számában használt. Miután ez véget ért, visszaültünk a helyünkre és megkaptuk az előadás során használt füleseket. Narrált előadás lévén minden látássérült kapott egy-egy fülhallgatót, ez egy hangerő szabályzóval ellátott vevőegységbe csatlakozik, amelyen keresztül a Cirkusz egyik munkatársa, Vas Anna közvetítette számunkra a manézs történéseit.

 

A FESZTIVÁL PLUSZ – GYŐZTESEK GÁLÁJA pontosan az, amit a címe is mutat: önfeledt és lendületes klasszikus cirkusz, kiemelkedő tehetségű és karizmatikus cirkuszművészekkel. Az előadást egy igazi nemzetközi sztár, a francia Joszeph Bouglione rendezte. S ha ez még nem lett volna elég, az izgalmat és a hangulatot csak fokozták a számok. Így például a kutyás produkció egy pontján a 10 kutya tornasorba állt össze, majd pedig a hátsó lábaikra állva, egymás vállába kapaszkodva sétáltak egy kört. Giulia Giona lovas számában több lóval dolgozott egyszerre, díszlépést és meghajlást is láthattunk. Az olasz Kelly Folco egykerekűvel végzett gyakorlatokat: előbb egy asztalra léptetett fel, s azon egyensúlyozva tányérokat dobott fel és tartott meg a feje tetején. Ezután egy lélegzetelállító, a tériszonnyal küzdők rémálmaiban megjelenő mutatvány következett, mikor is nem kevesebb, mint 15 kerékből összeállított tornyot hoztak be (a kerekek egymást hozták mozgásba, úgy, hogy az artista a legfelsőt hajtotta csupán) erre a toronyra felmászva ült a legfelső ülésére, így téve meg egy teljes nagy kört. A második felvonás egyik hátborzongatóan izgalmas produkciója során 5 artista – 3 ugró és 2 elkapó került a figyelem középpontjába. Az elkapók a kiálló ponton álltak, az ugrók pedig egy-egy hintán lengtek ide-oda. Mikor mindkét fél felkészült, hanggal jeleztek egymásnak. Az ugró vetődött, s ha zavartalan volt a koncentráció, tökéletes az időzítés, akkor a másik fél el is kapta. Sajnos előfordul olykor, hogy az időzítés egy hajszálnyit csúszik, s az ugrás nem jön össze. Azért, hogy még véletlenül se történjen baleset, a Cirkusz munkatársai ilyenkor egy hálót feszítenek ki a porond és kis részben a nézők feje fölé, ami megakadályozza, hogy az artisták összetörjék magukat. Szerencsére a hálónak csak egyszer kellett közbelépnie, így nem történt nagy baj, a következő ugrás pedig tökéletesen sikerült, dörgött a vastaps!

 

A Cirkusz weboldalán Joszeph Bouglione a legmagasabb fokon beszél a művészekről: „A Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál büszkén tiszteleg a versenyző művészek előtt, akiknek kiválóságát és odaadását egyhangúlag ismerte el a zsűri és a közönség.

 

A Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál Fesztivál Plusz – Győztesek Gálája című műsorának művészeti vezetőjeként különös megtiszteltetés számomra, hogy bemutathatok egy rendkívüli művészi találkozást: olyan előadók állnak majd a porondra, akiknek tehetsége már a lehető legmagasabb szinten elismerést nyert. Mindegyikük nem csupán egy díjat vagy egy elismerést hoz magával, hanem egy történetet is: évek kitartó munkáját, küzdelmeit, minden nehézséget leküzdő erejét és a cirkuszművészet iránti megtörhetetlen szenvedélyt.

Szívből gratulálok minden díjazottnak, aki ebben a programban ragyog. Legyen a műsor méltó tisztelgés eredményeik előtt, ünnepe művészetüknek, és ajándék a nézőknek: hogy testközelből élhessék át azt a fényt és bravúrt, amely a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivált a világ élvonalába emeli.”

 

És hogy számunkra mit jelentenek a cirkuszi előadások, s az, hogy közvetlenül találkozhatunk a művészekkel? Egyfelől egy felejthetetlen élményt: minden előadás más és más, lenyűgöző, szórakoztató, életre szóló. Ezt csak emeli, fokozza, hogy másokkal ellentétben betekinthetünk a kulisszák mögé, találkozhatunk a fellépőkkel, megtapinthatjuk a ruháikat, az általuk használt eszközöket és mint most is, közvetlenül kapcsolatba kerülhetünk az állatokkal is. Valamint Anna leírásai élővé, láthatóvá teszik számunkra a varázst, így mi magunk is lüktető részévé válunk a cirkusz világának. Illetve a narráció során nem kevés kulisszatitkot is megtudhatunk, így például azt, hogy az egyik-másik artistapár nem csupán az előadásokon, a magánéletben is egy párt alkot. Máskor azt, hogy hogyan is zajlik a felkészülés, milyen ruhát viselnek, milyen eszközöket használnak a szereplők, és még sok minden mást is. Mindezek mellett egyfajta önismereti erőmerítést is kapunk, hiszen láthatjuk, hogy kitartó munkával, türelemmel, alázattal minden, de minden akadály legyőzhető, és valamennyi álmunk valóra váltható!

Ha látássérültként felkeltettem az érdeklődésedet, akkor ne habozz legközelebb csatlakozni hozzánk, és bátran kérj ilyen fülest! Hidd el, fenomenális élményekkel leszel gazdagabb!

Tudom, sokszor leírtam már, mégis, egyszerűen sosem lehet elégszer megköszönni a Cirkusz munkatársai irántunk való szeretetét, elfogadását, segítőkészségét! Talán nem túlzás azt mondani, hogy ez a fajta hozzáállás példaértékű és követendő lenne a magyar és a külföldi kulturális életben csak úgy, mint a mindennapokban.

 

Külön köszönjük az Egyesület elnökének, Bősze Györgynek a szervezést, segítőinknek, kísérőinknek pedig a közreműködést!

 

(szöveg: Csiszár Tamás, fotók: Takács István és Csiszár József)