Views: 1
Újabb felejthetetlen élménnyel gazdagodtak a Látássérültek Vas Vármegyei Egyesületének tagjai, akik május 11-én ismét ellátogattak a Fővárosi Nagycirkuszba, ahol ezúttal a SPLASH című előadást tekinthették meg narrált formában.
Nagy örömünkre és megkönnyebbülésünkre a feljutás nem ütközött különösebb akadályba, hisz a vonat is aránylag pontos volt.
A megérkezést követően egy úgynevezett taktilis kulissza-bejáráson vettünk részt, mely során nem csupán a fellépő artistákkal, bohócokkal beszélhettünk személyesen, de az általuk használt eszközöket is kézbe vehettük. Valamint az emberek mellett megismerkedhettünk az előadásban szereplő állatokkal is: most egy huskyval és egy hatalmas papagájjal találkozhattunk. Ez több szempontból is különlegessé teszi az ilyen alkalmakat, hiszen egyrészt a többséggel ellentétben mi közvetlen kapcsolatban lehetünk a szereplőkkel, másfelől pedig ilyenkor olyan állatokat simogathatunk meg, amikkel legjobb esetben is csak az állatkertben futhatunk össze, vagy amiket könyvekből ismerhetünk esetleg.
Miután pedig elfoglaltuk a helyünket és megkaptuk a Cirkusz biztosította víz és pattogatott kukorica mellett az előadás során használt füleseket, elkezdődött a műsor.
Ha röviden szeretnénk összefoglalni a narráció lényegét, akkor ez úgy néz ki, hogy minden látássérült személy kap ilyenkor egy-egy fülhallgatót, ami egy vevőegységhez csatlakozik, ezen az eszközön keresztül pedig a narrátor kapcsolatban áll velünk. (Ez tulajdonképpen egy egyirányú adó vevő.) A narrátor feladata pedig nem kevesebb, mint hogy az eseményekkel párhuzamosan elmondja nekünk, mi zajlik éppen a manézsban. A mostani alkalom különlegességét csak emelte, hogy a műsor vizes tematikájú volt, az egész „színpadot” víz borította. A manézs szintje a szokásoshoz képest kissé megemelkedett, a rendes szinten egy az egyben víz volt, fölé pedig egyfajta rácsot emeltek, amin járni lehet. A rács tortaszerűen 8 darab cikkelyre oszlott fel, melynek mindegyike külön-külön is mozgatható volt. Körben pedig mint a szökőkútban, fúvókák helyezkedtek el,melyekből a zene ütemére lövelltek ki a vízsugarak. Ha mindez még nem lett volna elegendő, a hangulatot fényjátékokkal is fokozták. A különböző artista-, bohóc- és állatszámok között pedig magyar vizes VB-s és olimpiai sikerek archív felvételeit vetítették le a publikum számára. Emellett a közönség is élő, valódi részévé vált a cirkusz csodájának, hiszen egyrészt a bohócok vontak be néhány embert, másfelől az egyik számban strandlabdákat dobáltak a nézők közé, akik vissza-visszapasszolták őket a manézsba.
Az olvasó joggal gondolhatná, hogy így az amúgy sem éppen egyszerű narrátori munka teljességgel füstbe ment tervvé vált, DEEEE NEM! Ugyanis az évek tapasztalata felvértezte a Cirkusz munkatársát, Vass Annát azzal a tudással, hogy remekül helytálljon!: a lelkes, beleélő előadásmód és profizmus, vagyis Anna munkája egyszerűen még inkább befogadhatóvá tette számunkra ezt az egészet.
Mindez így együtt, tehát a kulissza-bejáráson megéltek, a fellépők produkciói, a díszletek, a közvetítések a víz- és fénytechnikai megoldások,a közönség bevonása és a narráció (röviden kifejezve) lüktető, élő, fenomenális élménnyé varázsolta azt a vasárnapot egyesületünk tagjai számára!
Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy mennyire hálásak vagyunk ezen és a hasonló lehetőségekért a Cirkusz minden egyes munkatársának, valamint az Egyesület képviselőjének a szervező munkáért!
(szöveg: Csiszár Tamás fotók: Kaltenecker Andor)
