Együtt a közös célért!

Views: 5

12. alkalommal került megrendezésre a Látássérültek Vas Vármegyei Egyesülete érzékenyítő, szemléletformáló egyhetes programja az Agora Művelődési és Sportházban. Az október 13-17-e között tartott programsorozaton az érdeklődők betekintést nyerhettek a vak és a gyengénlátó emberek mindennapjaiba.
 
Az esemény a Fehérbot világnapjához kapcsolódik, ezzel még inkább felhívva a figyelmet a szemléletformálás fontosságára, valamint annak a társadalomra gyakorolt hatásaira: függetlenül attól, hogy nem, vagy csak nagyon keveset látunk, még ugyanolyanok vagyunk, mint látó társaink. Ugyanúgy megálljuk a helyünket a különböző helyzetekben, legfeljebb az átlagtól eltérő megoldásokat alkalmazunk.
 
Az október 13-án délután tartott ünnepség idén kicsit más volt, mint az eddigiek: Bősze György, a LÁTVASE elnöke köszöntőjében megemlékezett a 2013-as esemény létrejöttéről és a szervezőkről, akik közül már nem mindenki lehet köztünk. Emellett az önkéntes diákjaink segítségével felidéztünk néhány híres látássérült személyt, akinek élete, kitartása példaként állhat mindnyájunk előtt. Köztük Louis Braille-t, aki éppen 200 éve fejlesztette ki a Braille-írást. A szövegek mellett tagtársaink is nagyban hozzájárultak az ünnepéhez: Fekete Ferencné Teri néni a Szeptember végén című Petőfi verssel, Balikó József bácsi pedig Antonin Dvorák Újvilág-szimfóniájának II. tételével ajándékozta meg a hallgatóságot. A hangulat fényét emelendő, meghallgattuk Máté Péter Most élsz című híres dalát Agárdi Szilvia előadásában, illetve felcsendült Máj Kriszta és Pintér Béla hangja is. A  megemlékezésen sor került egy kitüntetésre: elismerő, dicsérő oklevéllel köszöntük meg Molnár Ferenc tagtársunk munkáját, aki a lengő teke és a kulturális versenyeken egyaránt kimagasló teljesítményt nyújtott.
 
Az Együtt Élünk!-hét során a látogatók megismerkedhettek többek között a sötét szobában a kisebb feladatok vakos megoldásaival, az interaktív kiállításon pedig kipróbálhatták a fehérbottal való közlekedést, a látássérültek számára átalakított társasjátékokat, a MisteryBox-ot (amibe belenyúlva különböző hétköznapi tárgyakat tapinthattak ki). Letesztelhették magukat, hogy vakon miként tudnának zoknikat párosítani, ruhákat összehajtogatni, és befűzni a cipőt.
 
Ugye, hogy az ember mennyire a látására hagyatkozik, milyen fontos szerepet tölt be a szem a világban? A fenti feladatok mellett a résztvevők megismerkedhettek a vakvezető kutyákkal, megtanulva / felhívva figyelmüket arra, hogy mikor szabad a kutyusokat simogatni, mikor nem. Illetve a különböző, a kutya által végrehajtott feladatokról és a párosra vonatkozó szabályokról is kaptak ismereteket. Egy másik helyszínen kipróbálhatták a látássérült emberek által használt régi és új eszközöket, ideértve a beszélő és a tapintható segédeszközöket, a felolvasó és / vagy képernyő-nagyító programmal működő telefonokat és számítógépeket, a különböző felolvasó és nagyító gépeket. Emellett a diákok megtapasztalhatták azt, hogy miként különböztethetik meg a hangok alapján az egyes mindennapi tevékenységeket. A következő standon ki-ki elkészítethette a saját, egyedi Braille névjegykártyáját is, első kézből megtapasztalva / megismerve a pontírást. A földszint utolsó állomásán pedig az érdeklődők a szimulációs szemüvegek segítségével szembesülhettek a különböző szembetegségekkel, megtapasztalva, mennyit is lát az adott betegséggel élő ember. Az összes helyszínen arra biztattuk a fiatalokat, hogy bátran tegyék fel kérdéseiket, mi örömmel megválaszoltuk valamennyit. Az információk hitelesebbek már nem is lehettek volna, mivel a legtöbb állomáson látássérült személy mutatta be az egyes feladatokat, azok megoldásait és az eszközöket.
 
Mindezeken túl az emeleten Kuglicz Kata „Így látjuk mi” kiállítása is elérhető volt. A tárlat különlegességét mutatja, hogy a művész az egyes festményeket úgy készítette el, hogy az alkotás közben egy-egy szimulációs szemüveget viselt, így teljes mértékben átérezve, valamint bemutatva a látássérült emberek vizuális esztétikai érzékelését.
A rendezvény évről-évre egyre több érdeklődőt vonz. Habár elsősorban a szombathelyi középiskolák diákjait várjuk, az általános iskolás korosztályt, valamint a felnőtt képzésben résztvevőket is örömmel látjuk.
 
A hét, egyszersmind a szemléletformálás célja röviden összefoglalva voltaképpen az, hogy megmutassuk, hogy bár néhány dologban segítségre szorulunk, vagy másképp oldjuk meg azokat, attól mi még ugyanolyanok lehetünk, mint ép látású társaink.
A program megrendezésében együttműködő partnerünk volt a Látássérültek Vas Vármegyei Egyesülete, a Boza Gáborné Alapítvány, az Ezüsthíd Integrált Szociális Intézmény, a Pálos Károly Szociális Szolgáltató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat és a Mozgássérültek Vas Vármegyei Egyesülete. A rendezvény lebonyolítása során, az elmúlt évekhez hasonlóan idén is támogatónk volt a Savaria Lions Club és Szombathely MJV Önkormányzata. Külön köszönet illeti az Agora Művelődési és Sportház vezetőségét, a lehetőségért, amiért évek óta biztosítja számukra a helyszínt.
 
A fotókat Kopcsándi Gyula és Kaltenecker Andor készítette. Nekik és a helyszínen dolgozó tagtársainknak, munkatársainknak, segítőinknek is hálásan köszönjük a munkát!
 
(Csiszár Tamás)