Tisztelt Hölgyeim és uraim!

Ha hiszik ha nem, mindenről lehet verset írni. Az örömről, bánatról, szerelemről, csodaszép tájakról, de még a gasztronómiai alkotásokról is. Hogy ez így van, hallgassák meg a következő fejtegetésemet. Nemrég, a Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesületének vendége voltam. Olyan vendég, aki néha segít, hogy a program megvalósuljon. A szeptemberi hónap részeként, a Parkerdei Családi Nap lebonyolítása volt soron. Pár nappal azelőtt elhatároztam, hogy megverselem a következő étel főzésének folyamatát. Csak úgy röviden, egyszerű szavakkal. Közben azon gondolkodtam, lehet-e párhuzamot vonni a főzés és a versírás között. Az ételek elkészítése és a verselés technikája szerintem hasonlatos. Az ételhez kellenek a hozzávalók, nyersanyagok és alapanyagok. Ezeket megfelelő sorrendben és időben, egy főzéshez való alkalmatosságba kell adagolni. Meg kell határozni a végcélt, vagyis mi lesz a menü, és türelmesen várni kell. A verseléshez is kellenek a hozzávalók. Szókincsek garmadája, és ezeket a szavakat megfelelő sorokba kell rendezni. Most könnyű dolgom volt, mert az étel receptje majdnem mindent biztosított számomra. Így kerültek egymás alá, a következő rímes szavak. Pörkölt — döngölt, lapocka – hagyma, fűszerkömény – babérlevél, szórjuk – bedobjuk, pirítjuk – öntjük, sorral – borral stb. A főzés és a verselés sarokpontja az elvárhatóság. Szigorú szó. Az ételnek emészthetőnek és ízletesnek kell lennie, hogy fogyasztójának örömet okozzon. A versnek pedig legyen mondanivalója, és mindenki számára, iskolai végzettségtől függetlenül érthető legyen. Ha ezek nincsenek teljesítve, akkor az elkészített étel ehetetlen lesz. A vers pedig nem tölti be a szellemi táplálék funkcióját, nem olvassa el senki. Ezek után nézzük meg, hogy a Parkerdőben mit főztünk, amiből kiderül a gasztronómiai vers címe is.