Sötét teremben botorkálva,
vakon keresnéd az utat
Kezeiddel tapogatnád, amit
más, könnyedén felkutat

A világodat így elvéve,
hogy hámoznál burgonyát
Megtudnád-e jól főzni,
pörkölthöz a tarhonyát

Hagymát megtalálnád-e,
a zeller és a répa között
Észrevennéd-e azt, ha a
polcon, egy tányér törött

Mire számolnád meg,
mennyi pénzt adok kezedbe
Ki festette meg a képet,
a díszes faragott keretbe

Ha levennék a kendőt,
akkor ismét egész lennél
Meglátnád a bejárati ajtót,
amit eddig hiába kerestél

Ezért karolnak egymásba,
akik árnyékban küzdenek
Változatos világunkban, ők
a látássérült emberek

Szelinger Kornél 2019. november