Views: 3
A művészet nem látás kérdése 1. rész
Ebben a kétrészes összeállításban olyan közismert és kevésbé ismert látássérült művészeket ismerhetsz meg, akiknek a történetében közös, hogy látássérülésük sem akadályozta meg őket abban, hogy kiteljesedjenek a művészetben. Mindannyian bebizonyították, hogy a látássérülés nem jelenti azt, hogy ne lehetne maradandót alkotni, emberek millióinak örömet szerezni, valamint példát mutatni kitartásból, tehetségből és emberségből.
Ismerjük meg néhányukat! Tarts velem! 
Ray Charles
1930-ban született az Egyesült Államok Georgia államának Albany városában. Hétéves korára zöldhályog következtében teljesen elveszítette látását, de édesanyja önállóságra nevelte, és egy vakok iskolájában braille-írással tanult meg zenélni.
Pályafutása 1949-ben indult első kislemezével, majd az 1950-es évektől a soul, a rhythm and blues, a jazz, a country és a gospel ötvözésével forradalmasította a könnyűzenét. Legismertebb dalai közé tartozik a Hit the Road Jack, az I Can’t Stop Loving You, az Unchain My Heart és a Georgia on My Mind. Több mint 75 albumot adott ki, és 12 Grammy-díjat nyert.
Az 1960-as években aktívan kiállt a polgárjogi mozgalom mellett: nem volt hajlandó szegregált klubokban fellépni, később pedig jelentős összegekkel támogatta az afroamerikaiak oktatását, a művészetet és számos jótékonysági kezdeményezést.
Az élethez való hozzáállását jól összegzi egyik legismertebb gondolata:
„Úgy éld meg minden napodat, mintha az lenne az utolsó, mert egy napon igazad lesz.”
Stevie Wonder
1950-ben született Michigan államban, koraszülöttként. A koraszülöttség szövődménye miatt elveszítette látását, de már gyermekkorában rendkívüli zenei tehetségnek bizonyult. Nyolcévesen kiválóan zongorázott, majd a Motown kiadó támogatásával indult el pályafutása, első lemezét mindössze 13 évesen készítette el.
Olyan világhírű slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Happy Birthday, a Living for the City vagy a Love’s in Need of Love Today. Részt vett a jótékonysági We Are the World felvételében is, és pályafutása során több Grammy-díjat nyert.
Nemcsak zenészként vált legendává, hanem egész életében kiállt az emberi jogokért, a faji egyenlőségért, valamint a vak és látássérült emberek támogatásáért. Ismertségét mindig arra használta, hogy felhívja a figyelmet fontos társadalmi ügyekre.
„Attól, hogy valaki nem tud a szemével látni, még lehet jövőképe és belső látása.”
Ez a gondolat életművének egyik legfontosabb üzenetét fejezi ki: a valódi látás belülről fakad.
Andrea Bocelli
1958-ban született az olaszországi Toszkánában. Veleszületett zöldhályog miatt már gyermekkorában súlyos látássérüléssel élt, majd 12 éves korában egy futballbaleset következtében teljesen elveszítette látását.
A nehéz időszakban a családja szeretete és a zene adott számára erőt. Már fiatalon több hangszeren tanult játszani, énekversenyeken szerepelt, később pedig jogi tanulmányai mellett éttermekben és bárokban zenélt. Az 1990-es évek elején Luciano Pavarotti figyelt fel rá, ami pályafutásának egyik meghatározó fordulópontja lett.
Legismertebb művei közé tartozik a Con te partirò (Time to Say Goodbye), a The Prayer, valamint a Romanza, a Sogno és a Sacred Arias albumok. A világ legjelentősebb koncerttermeiben lépett fel, és olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Céline Dion, Sarah Brightman vagy Luciano Pavarotti.
Művészi munkássága mellett kiemelkedő jótékonysági tevékenységet végez. Alapítványa oktatási, egészségügyi és humanitárius programokat támogat világszerte, különös figyelmet fordítva a látássérült emberek esélyegyenlőségére, valamint a rászoruló gyermekek és családok segítésére.
„Az élet legnagyobb ajándéka számomra mindig az, ha örömöt szerezhetek más embereknek – akár a zenémmel, akár azzal, hogy segíteni tudok a rászorulókon.”
Ez a gondolat a művész mély alázatát és szerénységét fejezi ki, amely jól tükrözi személyiségét és életfelfogását.
Érdi Tamás
1979-ben született és koraszülöttként egy hibás inkubátorkezelés következtében elveszítette látását. Ötéves korában kezdett zongorázni, tanárai pedig egy sajátos módszer segítségével tanították meg a kották értelmezésére, így a műveket egyedi memorizálási technikával sajátítja el.
Már gyermekként kiemelkedő tehetségnek számított: nyolcévesen a Vigadóban lépett fel először, később megnyerte a Louis Braille Nemzetközi Zongoraversenyt, tanult a Bécsi Zeneakadémián és a torontói Royal Conservatoryban, majd a világ számos rangos koncerttermében – többek között a Carnegie Hallban és a New York-i Lincoln Centerben – is fellépett.
Legismertebb felvételei Mozart, Chopin, Bartók és Liszt műveiből készültek. Rendszeresen vesz részt jótékonysági koncerteken, és elkötelezetten támogatja a vak és látássérült emberek esélyegyenlőségét, valamint gyermekeket segítő alapítványokat.
Életútja azt bizonyítja, hogy a kitartás, a tehetség és a szorgalom segítségével a legnagyobb akadályok is legyőzhetők.
„Nem szoktam rágódni a múlton, mert azt csinálom, amit szeretek.”
Ez a pár szó hűen tükrözi irigylésre méltó optimizmusát és jelenbe vetett hitét.
„Én csak írni tudok, de Tamás ujjaival az Isten üzen.” (Szabó Magda)
Te ismerted őket és a munkásságukat? Van olyan látássérült művész, akit szerinted érdemes lenne még bemutatni?
Írd meg kommentben! 
A következő részben újabb inspiráló látássérült művészek történetével folytatjuk.
Tarts velem legközelebb is!
(szöveg: Csiszár Tamás)
