Gazdája, tán nem az úr kegyeltje
A sors nem adta meg, amit az épnek
Így lett neki, olyan egyszínű a világ
Erre ébred reggel és nyugszik este

Ez az eszköz, egy karmesteri pálca
Irányítja lépteit, és vezeti hű barátját
A kutya társ, tudja a jót és a rosszat
Szívében dalol az örök testvériség

A fehér bot jelkép, a tapogató szem
Elválasztja a napot és a vak magányt
Ismeri a hűséget, az éjszaka világát
Ezért kopog az úton s hangolja a látást

Szelinger Kornél 2019. december